Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Gedővár

szenvedélyek rövidesen sírját ásták. Utóda Gedő Péíer volt, kiben a család e néven kihalt, azonban nemzetsége tovább élt a Feledyekben és Loráníffyakban. És megindulí a versengés elsősorban e kéí család közöíí a vár birtoklásáért. Meri nem csak ők vettek részt a tülekedésben, hanem Gömör vármegyének más urai is. Gedővár szemrevaló s kivánaíos erősség volí, nem csoda háí, ha szemet veteííek reá innen is, onnan is. Csakhogy az aspiránsoknak nehéz dolguk volí e téren, különösen a várak nagy cserekereskedőiének, Zsigmond királynak korában. Hogy ő valamely várral kikezdhessen, erre nézve az elzálogosítás volt az első kísérlet. Gedővárral is igy próbálkozóit. Mint a kaptár méhei úgy zúdulíak föl e hírre a Loráníffyak, Feledy Dezső pedig íelekiáltotfa a világoí : — Injuria 1 nem hagyom a várunkaí. Ellenállok, appellálok ! — Ugyan kihez appellálsz a király ellen, te golyhó? — mondták neki. — Kihez? királyban az emberhez . . . El is maradt a veszély rövid tizenkét évig. Ekkor azonban csak fölülkerekedeíí az emberben a király, vagy hogy mindkeííőben az üzleíi szellem és Zsigmond végleges donációval egyszerűen gersei Peíheő Tamásnak adía áí (a csúnya szó „adía el" helyett) Gedővárát. No nagy munkában volí az erre kövefkező évtizedekben a vár fölvonó hidja, meri egymás után dübörögtek raiía a íárszekerek, melyek az egyes biríokos családok ingóságait kihordozíák s behordozták. A Petheő, Marczaly, Pálóczy, Országh, Tornay és Loráníffy családok adogaííák egymásnak a várkapu kulcsát, mig végre IV. Ulászló király megunta a sok ki- és bejárást ott Gedőváron. Azt mondta Balassa Ferenc horvát bánnak: — Tanácsodat várom, kii ültessek már hát Gedővárba ? Olyan valakit mondj, aki sem mást ki nem perel onnan, sem őf ki nem dobja a várból senki. Balassa rövid de alapos gondolkodásnak adía koponyáját. Ugy ismerte a gömöri viszonyokaí s urakat, mint a tenyerét s azért egy-ketíőre igy szólf

: — 311 -