Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Tiszolc

— Annyi baj legyen — felelťe Szécsényi — megtoldom a macskaugrást egy lóhosszal. Amig istállóim tele vannak paripákkal, ne féltsetek ti se engem se váraimat. Senki sem tudja, mikor ugratom át fölülről lefelé, vagy alulról fölfelé ezt a Gömör vármegyét Villámom hátán és igy itt is vagyok, ott is vagyok. Ott is volt tényleg Szécsényi Tamás mindenütt, ahol javainak fejlesztéséről volt szó. Tiszolc hegyei vasérccel tele, volt hát mit aprítani a tejbe. A szomszéd várurakkal nem torzsalkodott, a bőséghez hát békesség is iárult. Családjának utolsó fiúsarjadéka László volt, aki 1474-ben halt el. Maradt ugyan neki még két nővére: Hedvig és Anna, akik közül az elsőt Losonczy Albert, a másodikat Guthi-Országh János vette feleségül. De hát a szokásos osztálybeli marakodás addig húzódott a két sógor, illetve nővér között, amig Feledy Istók jót nevetett markába és elmondhatta a latin szentenciát: - 273 18