Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nyalábvár

és Ciános vajdák íöríéneíe igazolja. Hz a három íesťvér Moldovából jöft be s kezdetben a Nagyág és Izavölgyén telepedtek le népeikkel, de azután úgy elterpeszkedíek, hogy lassan-lassan a Tiszavölgyön keresztül Ugocsáig jutottak birtoklásaikkal. Egy volt a baj : a rengeteg uradalomhoz nem tartozott még csak valamely elfogadható s megerősített úrilak sem, ahová esetleges támadások ellen meghúzódhattak volna. Az akkoriban már magas tisztségeket betöltő vajdák tehát váltig ostromolták Nagy Lajos királyt, adná nekik oda Huszt várát. Azonban a király aludt még egyet-kettőt, mielőtt kérésüket teljesítette volna. így gondolkodott : — Hm. A vajdákat nem haragíthatom magamra, hiszen övék úgyszólván egész Máramaros és Ugocsa. De viszont éppen mert hatalmasok, nem adhatom oda nekik a keleti részek kulcsát, Huszíot. Ej ej... kemény dió. Hanem hiszen a vajdákkal lehetett alkudni. Azt mondta hát nekik Lajos király: — Ti várat kértek tőlem s ehhez utóvégre jogotok van. De nekem is jogom van ahhoz, liogy azt a várat adjam nektek, amelyiket akarom. Husztot nem adhatom, adom hát Nyalábot. Mást nem tehetek érdeketekben. — Binye, jól van uram — bólongattak a vajdák. Nem is akartak ők egyebet csak azt várták, hogy valamelyik s akármelyik várban megvethessék lábukat, a többit meghozza SZÍVÓS akaraterejük és üzleti érzékük. Hiszen terjeszkedtek is szépen. Különösen Drágnak virradt fel teljesen napja. Volt pénze töméntelen és ennek folytán Zsigmond királlyal nagyon jól megértették egymást. Jól is ment minden, amíg a 15. század első éveiben föl nem tünt a keleti részesen Perényi Péter. No, őbenne emberére akadt Drág vagy inkább közvetlen utódjai a Drágffyak. És megkezdődött a pénz viadala közöttük. Drágffyék húzták a rövidebbet, mert elkövették azt az ügyetlenséget is, hogy belekeveredtek a Kanizsay féle lázongásba és hát . . . 1405 ben egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy Nyalábvár nem az övék, hanem Zsigmond király Perényinek adta azt oda. Dehát Drágffyék nem olyan fából voltak faragva, hogy ebbe belenyugodtak volna. - 24 - (|