Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Lubló

széles garasért, vagyis egymillió és 77 ezer ezüstmárkáért. Ugyan a rossz nyelvek azt mondják, hogy midőn a két király együtt volt Lublón, az egyik mámoros éjjelen Zsigmond kockajátékot proponált. Ulászló nem volt elrontója a jónak. És midőn már izgultak a kedélyek, midőn már Zsigmondot teljesen markában tartotta a játék szenvedélyének démona, kimondta a szót ! — Fölteszem Lubló várát 1 Vesztett. S így gördültek el szent István koronája mellől a többi városok is, a kockajáték buta esélyein. Ulászló lengyel király fia, I. Ulászló néven magyar király, tett ugyan Ígéretet hitlevelében arra nézve, hogy az elzálogosított részeket minden váltságdíj nélkül viszszaadja a magyaroknak, de hát ez csak amolyan „ígérd meg-ne add meg" volt a jóhiszemű magyarok részére. Sőt később ugyanez az Ulászló már határozottan kijelentette : — Scepusium Polonis perpetuum cedat. Vagyis : a Szepesség örök időkre Lengyelországé marad. Az is maradt. Nem ugyan örökre, de sokáig. Mindazonáltal Lubló nem vesztette el összeköttetéseit a magyarokkal. A hatalmas Lubomirszky hercegek szívesen látták a várban a Bocskay, Thököly, Rákóczi féle mozgalmak menekültjeit. Sőt baráti viszonyban is állottak Lubló lengyel váruraival a magyar urak s egymásnak ajándékokkal kedveskedtek. Amint ezt például Wesselényi Ferenc nádor tette, aki Lubomirszky Györgynek kéí darab tevéi küldöíf. Hogy ez uíóbbi mivel íronfolía le az exofikus ajándékot, arról nem szólnak az irásck. De könnyen viszonozhatta, mert hiszen a szepességi őserdőkben vigan csörtettek akkoron még nem ugyan tevék, hanem bölények, medvék s mi egyéb olyan állatok, melyeknek értéke fölért a tevékével. A Lubomirszkyék után Poniatovszky Miklós kezére került Lubló. De még megmelegedni sem ért reá ott, mert Lengyelországot három darabra szakították és Lubló Mária Terézia alatt a többi elzálogsitott területekkel együtt 360 éven idegenben való kalandozás után ismét - 233 - (|