Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Késmárk

— Te fiam, sok szolgálaťoť ťeťťél nekünk, merť ez a Kepler asfronomus folyťon ujfajťa masinériákon íöri fejét s ezek sok pénzembe kerülnek. Te nem fukarkodtál a kölcsönnel. Ez szép tőled. Azonban lásd, a Fugerekkel szemben is le vagyok kötelezve és én tőlük Vöröskő várát el nem vehetem. Egyelőre hát csak nemességet kapsz és nézz körül más birtok után. Erre ugyan nem kellett Thököly uramat, az újdonsült nemest noszogatni, mert egy-kettőre ő is megtalálta emberét Rueber Jánosban, akihez szócikornya nélkül azzal állított be : — Mennyiért adja át nekem kegyelmed a késmárki zálogjogot ? Megegyeztek. De hátra volt még Laszki Albert, aki viszont önmaga ugrott fejest Thököly hálójába akkor, midőn pénzt kért tőle kölcsön. Thököly látszólag vonakodott, de bensőjében örült s készen állott a terve, mikor így szólt Laszkyhoz : — Nem tudom . . . nehezen fog menni. Mégis, nézzük csak ... én adhatnék talán kegyelmednek pénzt, de csak három évre nélkülözhetem azt. Ha három év multán vissza nem kapom pénzemet, a késmárki vár s tartozéka az általam megváltott zálogjog alapján — enyém. A szeleverdi lengyel mindenbe belement, csakhogy pénzt lásson. Azonban Thököly is jól számított, merť — 225 15