Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Márkusfalva

Jffl^ — uncuťos mosollyal regéli a monda koboldja, hogy rjf'' I m'dőn a

z Ur neveket oszťogaťoťť az embereknek, I a várakozók egyike nagyoť, hangosai ásiťoíť. ^IC^ Mire az lír feddőleg rászólt: — Még nincs is neve és máris ásii ! . . . Ebből s akkor alakult volna ki a Máriássy név. De arra már sem kedve sem fürelme a tréfás koboldnak, hogy a történelem fóliánsait bújja, melyekből kíböngészhető, mennyire fogy azon nemzetségek száma, akik most s ugyanazon helyen élnek, ahol őseik 21-22 emberöltőn át éltek, küzködtek és meghaltak. Ezek közé tartozik a Máriássy család. Bizony lefolyt a Hernád folyón egypár sok akó víz, amióta V. István királynak ama Gala nevü vitéze először tette be a lábát a Szepesség földjére, de íme a Máriássy család tagjait képező késő utódjaiban még most is ott sarjadzik éleígyökere. Galának két unokája volt : Batiz és Márk. E két név az, amelyeknek hallatára Szepes földje még most is, hétszáz évek multán a hálás elismerés zászlóját hajíja meg. Mert ők voltak, akik e földbe a kultura csiráit elvetették. Gyors tempóban indult meg irányifásuk alatt a telepítés, az őserdők irtása, a földmüvelés, a házépítés. Elsősorban a két fivér faluja épült föl, melyeket a nép persze mindjárt el is nevezett Batiz, illetve Márkusfalvának. S jött utána a többi falu mind, melyeknek uj lakóival a fivérek teljesen szociális alapon álló megegyezéseket kötöttek. Azt mondták Batiz és Márk : - 216 — 14