Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Lőcse

ban midőn Lőcse falai alá érf, az istrázsa elébe ťarfoťfa dárdaéléí : — Halí 1 í

ťť megállj s tovább se menj, amig áruidnak egy részét iťť el nem adod. — De én sietek . . . — A város joga nem siet, az marad. Te is itt maradsz áruiddal : vorvärts, a városbíróhoz 1 Lőcse előretörése azonban nem tartotta tőle távol a különböző kalamitásokat. Száz év alatt háromszor égett le. Különösen a harmadik tűzvész volt kiadós. Éppen húsvét ünnepén történt. Valamiféle Pukaló nevű lengyel nemes okozta, aki az ünnep tiszteletére felöntött agaraira s midőn éjjel szállására ingadozott volna, égő mécsesével belebotlott egy szalmakazalba. Majdnem az egész város elpusziulí, az erődítmények megrongálódtak és tizennyolc ember vesztette életét. Majd meg sáskajárás árasztotta el a város falait : mini ostromló emberellenséggel szemben, úgy kelleti velük küzdeni napokon át. Végre pedig megmozdult az anyaföld Lőcse alatt. Sok ház összedőlt, a várfalak megrongálódtak. Es ezeknek épségére éppen most nagy szükség volt» meri a husziták elárasztották egész Szepesmegyéí és Lőcséi is támadásukkal fenyegették. Azonban a bölcs tanácstagok sommásan végeztek. A portyázó őrséggel összefogatíak haivan huszitát és túszul tartották őket. A husziták odakinn köveíelődztek : — Adjáíok ki őket 1 A tanácsbeliek feleltek a falakról : — Nem 1 mert megtámadtok. Midőn aztán a husziták más oldalról kapott nyomás folytán hirtelen elvonultak : mit tegyenek az itt maradt ériéktelen foglyokkal ľ Fölakasztották őket. De alőcseieknek ezután s éppen a kivégzett hatvan husziia miatt sem volt nyugodalmuk, mig végre Mátyás király maga vette kezébe a dolgot, Lőcsén szállt meg és innen intézte hadműveleteit a husziták ellen. Le is gyűrte őkei. Ezzel Lőcse jó időre megmenekült a külső ellenségektől, de nem a belsőktől. Örök riválisával, Késmárkkal gyűlt meg a baja ismét. Egy Euphémia névre hallgató - 205 - (|