Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)
Torna
Kifundálta ezt is, midőn Stambulba ufazoťť és otí Mohamed szultáni úgy Ferdinánd mini Izabella ellen tüzelgeťťe. A szultán végighallgatta Ferenc úr vádjait, terveit s tanácsait, azuťán így szólt : — A paťak vize azérť csörgedez és fecseg, merť természete ez neki és háí ennek okáérí jól is esik hallani. De az embereknek nem természete a szavak oktalan és folytonos locsogtaíása. Miért folyik hát szádból a fekete beszédek patakja, te Bebek ? — Óh haíalmas szultán, mert csak a íe bölcseséged homályosítja el a napot és mert csak a íe igazságod árnyékában érezheti magát biztonságban kelet és nyugat fia egyaránt. Lásd fényes arcú szultán: Erdély züllik,oda erős kéz kellene, a vajda széke most üres . . . Mohamed végigsimított szakállán és zavaros mosolylyal szólt: — Tehát az erdélyi vajdaságoí akarod. Jó, megíeszlek vajdának. Azonban te lássad, nem találode magadaí szemben az oroszlánnal akhor, midőn a nyulat kergeted. Még meg sem melegedeíí Bebek Ferenc a vajdaszéken, máris jöíí bizony eléje az oroszlán. Országgyűlés volt neki a neve, mely honárulónak mondotía ki síambuli szereplése és Izabella ellen folyfatoíí becsületrágó mondásai miaíí. Hóhér bárdja alaíí hulloít le feje. Fia György is ludas volt apja csinyíevéseiben, de ő elkerülte a fejvesztést, mert akkoriban Izabella pártján állott, ő is megjárta Stambult mint apja, csakhogy nem önként ment oda, hanem rabláncra fűzve. Mert Hasszán füleki pasa nem tudta neki elfelejteni a szikszói vereséget. E keserves uíja közben hozía valahol elébe a véletlen hűséges bajtársáí Telekesi Imréi, akivel együít agyalták a íörököí Szikszónál, Szerencsnél. — És hová fordiíja háí szekered rúdját a török, kedves jó kenyeres pajtásom ? — kérdezte Imre részvéttel. — Sťambulba visznek — felelt Bebek György, mialatt emelt fővel csörgeíte meg láncait, — hogy megpeniíenciázzam azt, amit aíyám vétett. O vendége volt a pogánynak, én leszek foglya. Ő supellátos ágyban hált a szultán házában, én hálok rohadt szalmán a Jedikula - <70 -