Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sóvár

Csak akkor kezdeťf a vár léiének alapja és vele együíí a Soósak hafalma meginogni, midőn a sóbányászaí dús jövedelemforrását észrevette a kincstár és minden fondorlattal azon volt, hogy ezt magához kaparitsa. Persze erre elég alkalmat adtak neki a zavargós idők. így például szemet szúrt Bécsnek az, hogy a sóvári vár még a Szapolyaiak kihalta után is gyülőhelye volt a nemzeti eszmék pártjainak. Kiadta hát a parancsot Werníher György sárosi kapitánynak, hogy a várat rombolja le. Ez azonban akkor még nem történt meg, mert hatvanhét évvel később (1642) Soós István így végrendelkezik : — Az aranyos szablya, mit Ferenc báfyámnak hagyok, fenn van a várban, egy nyesttel bélelt szoknya, melyet Soós Judit nővéremnek hagyok, az is a várban vagyon. A Soósok minden erejükkel védelmezték várukat s birtokukat a perek, nyomozások és erőszakosságok ellen: azonban hát a kincstár keze nagyon hosszú és a paragrafus görbe volt már akkor is. Nem csak a sóbányászatof tette meg a kincstár monopoliummá, hanem 1592-ben végrehajtás útján a Soós családot is jórészt kitessékelte azon uradalmából, melyet 307 éveken át mint jogos királyi adományt birtokolt. No de azért nem kellett koldúsbofhoz nyúlnia, mert cserébe megkapta Céke, Kisfalud, Szinyér, Rad, Sókuí, Kisujlak, Imreg, Hanusfalva zemplénmegyei és Tilkevágás, Kisfalud sárosmegyei birtokokat. Hogy mi lett György mester várával oíí a íarkenhegyi ormon, Sóvár fölöíí? Háí az sem sokáig élíe íúl gondozó gazdáinak kikölíözéséí. Lassan-lassan összeroppanígaíía az idő foga és nem volí aki megparancsolía volna ennek, hogy: Megáll]', ne íovább 1 . . . Nem csak a vár még meglévő s már terebélyes fákkal benőtí falait, hanem egész Sóvári is a Soósok szelleme és emléke lengi áí. A sóbányászafnak ők adfák meg a mai iníenzív alapjáí, a nép nyomorát minden szociális érzékkel enyhiteííék, a plébániatemplom főkapuja fölött pedig otí marad örök időkre a kőbevésetí szép cselekvés : Isíam ecclesiam fecií mgr. Simon, filius mgri. Johis Soos dicío de Sowar ano dm. millesimo CCCCXIII. Vagyis: E íemplomoí épiíeííe Simon, sóvári Soós János fia, az Úr 1413. évében. - 159 - (|