Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Ugocsavár

vO&DSšSivi)?« F gy vagyok ezzel a várral, mini a keresztelő pap az elébe hozott főúri csemetével : cédulára kell följegyeznie a nevek hosszú sorát, hogy észbe tarthassa azokat a kereszteléskor. Mondhatnám Szcllősnek, Ugocsaszásznak, Kankóvárnak vagy Szőllősujvárnak is e várat, mert a krónikások, de meg maguk a krónikák és ilyen-olyan följegyzések sem tudnak megegyezni abban, hogy mi volt a neve. Sőt helyét is hol a Tisza balpartjára, hol pedig jobbpartjára teszik. Kezdjük hát úgy mint a mesét : hol volt hol nem volt, volt egyszer egy vár. Ez az egy bizonyos, hogy volt és nevet adott annak a megyének, amelyik olyan mint a bors : kicsi de erős. Hogyne, mikor odavetette a világnak, hogy „Ugocsa non coronat". Ugocsa rendei ugyanis megkötötték magukat és nem veitek részt küldötteik révén I. Ferdinánd koronázásán 1527. november 3-án. — Nem koronázzuk meg a németet — volt az egyhangú határozat — van nekünk János királyunk ! Azóta ment át közszájra a szó : Ugocsa nem koronáz. Amely szállóigének idők folytán olyan kicsinylő akcentusa lett : „Ugocsamegye ? ez a gyűszünyi föld is számit valamit az ő hetven falujával V Nem oda Buda 1 mert ez a kicsi terület nemcsak mindég kivette részét a szabadság országos küzdelmeiben, hanem nagy férfiakat is adott az országnak. A guíkeled nemzetség a Báthoryakat, Abonyiakat, Dobyakat, síb., a Háta nemzetség a Vasváryakat, Kátayokat, Surányiakaí és a Hunt-Pázmán nemzetség a - 15 -