Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sóvár

várban. El is sajátította azt alaposan úgy annyira, hogy híres bajvívó lett belőle, aki a király nem egy had vállalaťáť döníötte el személyes vitézsége és hadismereťei folytán. IV. László király semmiképen sem térhetett ki megjutalmazásától és neki adományozta j285-ben a fából épitett „Castrum salis" várat, Sópatak és Deine falvakkal együtt. György mesternek hát volt már mit aprítania a tejbe, hiszen a donáció mai méretekben körülbelül 243 ezer négyzetkilométernyi területet foglalt magában. Azonban éppen csakhogy beiktatták őt a birtokba Mátyás újvári főesperes és András ujvármegyei comes : máris föl kellett kötnie szablyáját, mert a íatárismét nyugtalanítani kezdte az országot. Már csak sebtében adta ki rendelkezését hűséges fegyveresének : — Tamás fiam, te itt maradsz és beveszed magadat embereiddel oda föl a Tarkeu*) hegyfokra. Ott vigyázol, hogy a birtokot ellenség meg ne támadja, alattomos jóbarát el ne vegye. *) E kopasz hegyfok jó messze Sóvártól fenn a hegyen, nem azonos a Héthárs fölött épített Tarkő várral. A sóvári uj vár ott a tarkeui hegyormon már állott, midőn tőle keletre, Eperjesen jóval túl, Tarkő várát a Tarczayak építették. - 157 - (|