Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Kapi

IRaiplU egindulf a magyarok áradaťa a kárpáťalji gyepükön át szép Pannónia felé. Oíí az észak felé eső részek iáján Tuhutum vezér népe igyekezett előre. Az egyik kinyúló hegyhát peremén régi favár kapta meg a vezér figyelmét. Odaszólitotta magához fiát s azí mondta neki : — Fiam Maglód, te itt épiís fészket nemzetségednek. Rozoga a vár, de tedd azt erőssé. Kopár s néptelen a vidék, de te tedd azt virágzóvá, népessé és boldoggá. Én megyek tovább. Maglód maga is, de sőt inkább unokái szépen rendbe hozták a rómaiak idejéből itt feledett várat. Ellátták emelőkapuval, fellegvárral, derékforonnyal, rováíkás hadi oromzatokkal. Szép és erős vár lett a Maglód nemzetség vára és zavartalanul éltek benne háromszáz meg néhány évig Maglód ivadéka. Akkor kihaltak és várukra Csák Máté tette reá kezét. Ez a kéz pedig nagy és erőszakos kéz volt: ahová az lecsapott, alaposan megfogott vagy összemorzsolt az mindent. De végre a rozgonyi csata (1712) ezt a kezet is gúzsba kötötte és Maglód vára a király birtokába ment át. Nagy Lajos király Poháros Péter nevü nevelőjének adta ajándékba a várat. Azonban nem valami nagyra taksálhatta a tőle kapott tudományokat, mert azzal a föltétellel adta át neki Maglód omladékos várát, hogy azt fölépíteni nem szabad. - 143 - (|