Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Zboró

vát bán leányával, a ťesťi s lelki szépségek csodás harmóniáját magában egyesítő Zrínyi Ilonával. Az eljegyzés még a fürdőben megtörténi és özvegy II. Györgyné Báthory Zsófia könnyes szemmel adta áldását a fiatalokra : — A Rákócziak kivették részüket a szenvedésekből. Elég volt az áldozat. Én Ferencből boldog embert akarok csinálni. Óh mily jó, hogy még a földi mindenhatóságnak, az anyai szeretetnek szemei előtt is átláthatatlan a sűrű fátyol és nem tekinthet a jövőbe . . . A Zborón megtartandó esküvő sem késett sokáig. Hiszen az egész búsongó ország nagy várakozással nézett annak eredményei elé, midőn oly két nagy vezető szellem leánya s fia mint Zrínyi Péter és Rákóczi György, frigyesülnek egymásnak s hazájuknak boldogitására. A menyegző és különösen a főúri menyegzők nem tartottak akkoron csak ugy kutyafuttában egy-két napig, mint ma. Már jóval előtte megjöttek Zboró várába a vőlegény jóemberei, hogy őt elbúcsúztassák a legényéleítől. Ez már a mennyegzőhöz tartozó ceremónia volt. És ott a zborói vár férfiházában, menyegzője előtt Rákóczi Ferenc teste Tokaj nedűjét itta, de lelke sziníazon szomjúsággal szívta magába a csodálatos és előtte eddig még ismeretlen igéket. Mondta Wesselényi nádor : - 159 - (|