Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Barkó

kó. Az csöndes hely, de hiszen oťťhon is leszünk, merf a családé. És falán Barkó várának csöndes magányában fészkelte be magái az ötvenéves János agyába a rózsaszirmos gondolat, hogy a húsz év tavaszán pompázó szépséges Izabellát Magyarország királynéjává teszi. . . . Ismét fordult egyet az idő gyorsjárásu kereke. A török hadsereg Kara Muszfafa vezérlete alatt 1683 nyarán megindult Bécs ellen. I. Lipót császár nem vette komolyan a török előnyomulást, de XI. Ince pápa annál fáradhatatlanabb volt abban, hogy az európai kereszténység közös ügyének és veszedelmének ismertesse el nyugat hatalmaival az izlam hóditó fölvonulását, Ő bírta rá a német és olasz fejedelmeket, hogy a császár mellé álljanak, ő hozta létre a szövetséget Lipót és Szobieszky János lengyel király között. E szövetkezést pedig éppen a tizenkettedik órán hozta tető alá a pápa, mert Kara Muszfafa Győr alól erőltetett menetben sietett Bécs alá. Lipót most már megszeppent, de azért még mindig bizó lélekkel s hamisiflan bécsi kedéllyel mondá : — Ei, dass i nef rutsch 1 Oft van Starhemberg gróf, majd elintézi ő a törököt. Szólt és udvarával, minisztereivel együtt meglépett a veszélyeztetett fővárosból. Hiszen otf volt Bécs védelmére Sfarhemberg az ő 10.000 emberével, de viszont meg- 115 -