Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Vinna

— Nosza elő a tarisznyákkal — vigasztalták egymást — hiszen telve vannak azok dús elemózsiával és itókával. De láss csodát : csak kődarabokat, hamut és ihatatlanul bűzös, rovaroktól hemzsegő vizet találtak azokban. A vihar bömbölt, az eső szakadt, a villámlás és égzengés meg az a rémes gúnykacaj megvadította a lovakat, lidércfények is félrevezettek egyes lovagokat, úgy hogy elpusztultak a sötét mocsárban. Wesselényi megmaradt kíséretével kénytelen volt ott kinn a sikon eltölteni a borzalmak ez éjjelét és csak másnap délfelé kocogtak be félholtan Terebes várába. A nénémasszony benn maradt a vinnai várban, neki nyoma veszett, soha senki nem hallotta többé hírét sem. Hát mégis csak inkább az ördögökkel és nem annyira az Eördöghökkel állott atyafiságban az a szegény Eödönffy István — a regék bemondása alapján . . . Midőn II. József császár attól való félelemben, hogy a Rákócziéhoz hasonló mozgalmak esetleg megismétlődhetnek, a még meglevő várakat sorra leromboltatta : Vinna is e sorsra jutott. Ezt megelőzőleg a Sztáray család krónikái szerint, a vár akkori ura — valószínűleg Sztáray János Fülöp ungi főispán — a Kaplyon nemzetség még meglevő, de így is vagyont érő arany s ezüst marháit kincseit egy a várárok keleti sarkától száz lépésnyire álló almafa tövébe ásta el. A múlt század hetvenes éveinek elején Sztáray Tivadar gróf nagyarányú ásatásokat kezdett meg a kincsek felkutatása körül, de jaj 1 az almafa régen kipusztúlí már akkoriban, irányát pedig nem tudta megállapítani. Nem volt semmi támpontja a kutatásnak és a kincsek most ott hevernek valahol a várhegy tövében. Talán Eödönffy István bűbájos hatalma őrzi azokat a föld hozzáférhetetlen mélyein ? . . . Erre csak a vinnai vár romjai tudnának felelni. De hát azok hallgatnak, azok némák s meredten nézdegélnek sziklaszemükkel az előttük délre elterülő síkság felé, ott a Vihorlát alján. - 112 - (|