Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Vinna

trough várhegy mögött ezer méfer magasból büszkén uralgó öreg Vihorláínak csatlósa, előfutárja és őrszeme. Ámbár hiszen az a várrom ott a bérc alján sem mai gyermek éppen, meri egyik nagy és az országnak mindég kiváló fiakať s leányokat nevelő nemzetség zsönge csemetefácskáját látta az ősidőben lombosodni s elágazni. Mint jó humuszos földbe helyezett gyökérből, úgy hajtották a Kaplyon nemzetségből erős ágaikat az Eördögh, Sztáray, Nagymihályi, Cékey és Eödönffy családok. Mind e családok valamelyes vonatkozásban voltak ugyan Vinna várával, de nem veszem pennámra mindnyájának vitézlő és nemes tetteit. Hoszszúra nyúlna azoknak elsorolása nagyon. Nekem e várromok csak regét mondanak. Oly regét, melynek Eödönffy István a mindennapiságtól eltérő és elég ármányos szereplője. Mint minden nagy és erősen elágazott családban, úgy a Kaplyon nemzetség leszármazottjai között is fölburjánzott az osztály részesedés és biríokfelosztás marakodásának méregvirága. Hát ez az Eödönffy István megunta az Eris almájával való labdázkodást, kifakadt és azf mondja: — Eb fog itt közöttetek szavakkal viaskodni. Van nekem jó kardom, majd azzal kezemben viaskodok én. No nem ti ellenetek, mert az oroszlán nem vadászik legyekre. Hanem hol itt, hol ott — bárhol. Nyakába is vette a világot és hosszú éveken keresztül csatangolt messze külországokban. Egy ideig - 107 - (|