Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Terebes

TT<t[P®(|)®Sa ulajdonképen Tőketerebes, merť a Teőke család nagy birfokokkal rendelkező nemzetség volí Zemplén vármegye területén a 13. században és valószínű, hogy tőlük kapta ragasztott nevéť. Még helyesebben, illetve régiesebben Párics, merť a tatárjáráskor Párics ispán építette és a vár századokon át e néven szerepelt a történelemben. Nemcsak azért olvadt bele a köz sorsába, mert nagynevű és hatalmas urai ebbe belevitték, hanem mert az ország rendei két izben is itt tartották gyűléseiket. Első ízben akkor volt Párics-Terebesen országgyűlés, midőn 1454-ben a Giskra ellen hozott törvényt szövegezték meg. Másodízben pedig a mohácsi vészre következő szomoruságos évben jöttek ide össze az ország rendei, hogy valamelyes világot vessenek a nemzetet körülfogó sötét kaoszra. A vár századokon át hol a Drugetheket, hol pedig a Perényieket uralta. A 14. század folyamán s végén még a Perénviek az urak Terebesen s velük szorosan is összeforrottak a vár eseményei és története. De azután jöttek a Drugefhek. Ezek bizony az ő virfusságaikkal lerombolták azt, amit a Perényiek szívóssága s megalkuvó körültekintése épített. E két család küzdve küzdött a Tapoly, Ondava, Labore és Bodrog völgyeinek egyeduraságáért s az ezen vidékekre eső várakból nemcsak egymást verdesték ki, hanem ha úgy hozta magával a családi politika vagy a haragtól tüzesedő szittya homlok, még saját családjuk tagjai ellen is kardra mentek. - 101 - (|