Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Huszt

evezeťes ez a még mosf is impozáns várrom arról, hogy őse van. Úgy írhatta volna magáť alá a pergamentekre : Huszt de genere Visk. Ez a Visk vára V. Isťván alatt már állott, mert ő adja azť a Hun-Pázmán nembeli Mikó és Isťván fivéreknek. Midőn pedig az ufolsó árpádházi király a ťerra Marumorosiae feriileťen megalkotta Máramaros vármegyét, szükségesnek látszott itt még egy vár építése. És a Huszt falu fölött égbe nyúló hegyet nemsokára hatalmas várépitmény uralta. Pár évfized kellett csak hozzá és Huszt vára nemcsak a hegyet uralta, melyen épült, hanem az egész vármegyét is. Visk pedig lassanlassan elvesztette jelentőségét, Huszt értékes erejét teljesen legyöngiíette s homályba zavarta. Huszt várának nevével tehát a 14. század közepén találkozunk először az okiratokban, de ettől az időtől fogva ország világ szinte csodálkozott, hoqy nem épült fel előbb Huszt ott, ahol éppen épült. Hiszen a hegyekkel körülvett vár egyrészt Lengyelország felől őrizte az országot, másrészt meg a dús jövedelmű sóbányákat védelmezte. Roppant nagy méretei pedig háború esetén akár a fél vármegye lakosságának nyújthatott volna menedéket. Nem csoda hát, hogy két ország versenyezett bírásáért. Aszázadok folyamán Huszt hol Magyarországhoz, hol Erdélyhez tartozott. Mintha jáíéklapda lett volna, ugy járt egyik kézből a másikba és soha sem lehetett tudni, hogy ez a hatalmas lapda melyiket üti jól hátba, vagy koponyán a két ország főjátékosai közül. . . - 9 - (|