Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Szélkiáltó

GÓLEM I. tanú: Én láttam őt, a csendes óriást, száz ember terhe semmi volt neki, szántott-vetett, kősziklákat morzsolt, tízöles árkot húztak ökrei. Szálfákat csavart ujjai köré, lomha folyó vizét medréből elterelte, hétmérföldes csizmája legyőzte az időt, jeleket karcolt az égi mennyezetre. II. tanú: Gyerekeknek piros labdát csinált, s feldobta egész a csillagokig. Ő volt, ki az élet vizét megkereste, igába fogta a holdat és napot, béklyót vetett háborgó tengerekre, griffmadár szárnyán az űrbe utazott. III. tanú: Én láttam őt, a borzalmas csodát, városokat fújt el, mint a pelyhet, fiatal anyák forró ölében megölte a bimbózó szerelmet. A házak melegét őrző téglák szétestek árván, nincs, mi összetartsa. A fák zöld lombját, fehér virágát a kénköves füst feketére marta. 70