Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Szélkiáltó

A másik futott volna még, de egy korhadt ágon csak a lendület holt ereje dobta át, előrezuhant, kezét homokba fúrta, így ölelte földjét, a mindig mostohát, a vérét elivó, száraz szél verte homokot. Görcsös karja, jaj, már így maradt mindörökre, bénán tapadt a széthulló homokszemekre. A harmadik a Szikince sebes vizében elmerült, kavargó örvény elragadta, forgott egy percig, majd csápos tönkre dőlt, s mosolygott fehér hasú, bamba halakra. Ringott a vízen három véres légbuborék, sárga levél pörgött, mint bolond malomkerék... 1963 66