Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Az árvaság kora

a nadrágos embert s a könyvet nem szerette, de csodás dolgokat mesélt a csillagokról. II Mi a Föld? Tenyérbe morzsolt göröngy, porszem, mely sugarak ívén lebeg, ragacsos sár, mely lehúz a mélybe, homoksütemény, játszó kisgyerek formázó szenvedélye? Mi a Föld? A mindenség egy darabja, ősködből kiszakadt világ fészke, sötét bolygó, ki odatartja arcát a napnak, és megmosdik a rázúduló fénybe'? MÍ a Föld? Baktériumnak óriás világ? Az ember kinőtte volna tán a Földet, mint gyerek a ruhát? III Hiányzik belőlünk a dolgok egyszerű, áhítatos tisztelete. Elfelejtettük a boldog, természetes csodálkozást. Injekciót kap a csecsemő, ha bömböl, így válunk lassan immúnisakká minden iránt. Akaratunk a megszokottság béklyóit hordja, a szépség tisztaságát szégyelljük mások és magunk előtt. A cinizmus 57