Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Az árvaság kora

ODÜSSZEUSZ Ülök a sziklás parton, én, tengerek legendás vándora, Odüsszeusz. Fejemet térdemre hajtom, lábam előtt kölyökhullámok birkóznak, a föld megremeg, nem is hullámok, gőgös istenek hívnak újra párviadalra. Őszül a hajam, deret virágzik, erőm is elhagy, mint öreg fát a nedve, harcolni ismét, ölni parancsra ily vén embernek nincs már semmi kedve. Hazámnak kék füstjét kémlelem, asszonyom fáradt énekét hallgatom, és elmerengek még a tengeren, ha rőt palástját felveszi az este. Még kell hogy békítsen a nyugalom, de tudom, fiam újra tengerre száll. 1964 54