Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Alegkisebb legény

Fellegfúvó óriások, kalapácsuk villámot kerget, nyöszörgő fára vasat vernek. Ülök hűs lapulevélen, szemben a készülő szekérrel, fekszik két vaskos fatönkön — alvó komondor — csontvázsárgán, utak porát még nem ismerve, nehéz vasakkal megszögezve, szikraesőben mintha szállna, — Fiastyúk rézudvarába. IV Szekerek, jaj, szekerek, futnak az árok peremén, az álmokért, az életért, fuldokló, öreg tehenek kötélen mennek utánuk, fejük leszegik konokul, nyáluk a megfagyott fűre hull. Szekerek, jaj, szekerek, viszik a bútort, kenyeret, dunna között a gyereket, reszkető kezű öreget, káromkodást és halk imát, saroglyán haldokló katonát. Szekerek, jaj, szekerek, égre meredő rúddal, aknák tüzében vacogok, véres lovak párája csapódik a kisafára, 31