Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Alegkisebb legény

ALBÉRLET Semmi se tied: a nyikorgó ág)?, az ablak, melyen kitekintesz, a kilincs, az asztal, a kopott szekrény, a négy fal, hová szöget se üthetsz. Este úgy surransz be, mint a tolvaj, megkérdik, mért égett hajnalig a lámpa. Semmi se tied, csak a sarokban feltornyozott könyvek garmadája, melléjük guggolsz, ha elfelejted, mi is van alul, de a Bábel tornyát újrarakni nincsen semmi kedved, és lefekszel, vagy az ablakon át bámulod a szomszéd ház fényeit, a kövér mamát, ki az ágyat bontja, és lánya a tükör előtt vetkezik. — Nőt felhozni eszébe se jusson! — intett szigorún a háziasszony, és zsebedben a kulcsok kajánul zörögnek. A kulcs is idegen, az ágy is idegen. Álmodban nagy ablakos, kertes házak jönnek feléd, piros kalapjuk megemelik, és derűs jó reggelt köszönnek. 1963 26