Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Alegkisebb legény

A VÉN HUSZÁR Szomszédunk, öreg Ozsvald Pál fehér bajuszát a halál már pödörgeti a föld alatt. Emlékem tőle sok nem maradt, csak egy megkopott, ócska fillér, első hasznos munkám bére — havat hánytam neki érte, utat vágtam az udvarán játékból, téli délután. Ő meg nézett rám mozdulatlan, a küszöb mellől nagy botosban, míg meg nem rázta a köhögés, aztán bement kicsit topogva a konyhába egy pohár borra. Kisszéken, a tűzhely mellett, órák hosszat elmerengett. Szemközt vele a tükör fölött fényképe lógott, félig törött, szúette, fekete keretben, és összenéztek néha ketten: csákós huszár s az öregember. Ki tudja, hogy mit meséltek egymásnak ők, kik annyi évnek emlékeit őrizgették. Pali bácsit már gond, betegség megaszalta, megviselte, 15