Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

A szegény foglyok harsányan nevettek ezen a furcsa gyógymódon. Az őr is figyelmes lett a nagy nevetésre. Jóakaraíulag a következő üzletet ajánlotta : ha neki adom a menthetetlen libát, úgy leenged az udvarra a kúthoz, hogy legalább egy libám maradjon életben. Az ajánlatot elfogadtam, leszaladtam a libával az udvarra és a tárt kapun át elrohantam. Megmenekültem. Milyen boldog érzés. Mit törődtem én a hűvös szeptemberi délutánnal, meg azzal, hogy mi lesz holnap. Uccából uccába rohantam. Egyszer csak megszólit egy ismerős hang: — Hová rohansz ? Selyem kapitány hangja volt. Annyira zavart voltam, hogy alig tudtam elmondani, mi történt. — Felmegyek az irányitó parancsnokságra és lelövöm azt a társaságot. Te pedig élő libákat vásárolj. A libára tekintettem. Szegény liba. Menekülésem mennyei boldogságában olyan forrón szoritottam meg, hogy szegényke kimúlt. Azt már mondanom sem kell, hogy nemes Selyem Dezső kapitány uramnak a haragja szalmaláng volt, lévén őkelme jászberényi ősmagyar, dehogy is ment ő sárga parolis Hinterlandra hadakozni, hadakozott ő inkább a harcok mezején, — de engem soha többé nem küldött libákat venni. gärt //rt A f<* r^c^X 94 7 rth/wl S—: