Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

— Hol? Mire egy pöttöm bátran kivágja: A kisasszonyunk foga! • Falusi gyereknek csak egyféle ruhája van, a posztó^ ezt hordja, mig le nem szakad, télen, nyáron. Télen praktikus mert meleg, — ámde júniusban csak növeli a terem hőségét. Uj divatot hoztam be iskolámba. Ugyanis minden fiútanuló köteles még télen megkérni édes­anyját, hogy szőjjön neki egy gyolcsinget és lobogós gyolcsgatyát. Nyáron azután kivétel nélkül minden fiú tiszta fehérbe jár iskolába. Ez a mi iskolánk „egyen­ruhája". Csinos, szellős, praktikus. A lányok télen 5-6 szoknyában járnak. Elrendel­tem, hogy nyáron csak egy szoknyában szabad megje­lenni. Egyszer mi történt? Tanitás alatt megeredt az eső, csak úgy szakadt. Megrémültem, hogy fog kinézni a fehér egyenruha? Tanitás után hazaküldtem a kis­lányokat, hogy ki-ki hozza el testvérének, rokonának posztóruháját, kalapját. Falun nincs esernyő, a lányok, asszonyok fejükre borítják a felső szoknyájukat és né­mileg igy védekeznek a vizzuhatag ellen. Az én lányaim megérkeznek, kötényükben a posztó­holmival, — ők maguk csuronvizesen. — Miért nem borítottátok fejetekre a szoknyát? Kérdem idegesen. — Mert csak egy van. Ettől kezdve szabad volt nyáron is két szoknyá­ban járni. * Virágoskertemben köröndöket készítettem. Szük­ségem volt kövekre. így szóltam gyerekeimhez: — No gyerekek, ha megláttok valahol egy árva követ, hozzátok el nekem. Ne sárosát. Aztán nem kell mindenütt „kidobolni", — nem szeretem a pletykákat. 86

Next

/
Thumbnails
Contents