Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

UNGVÁRY FERENC Ázsia hív. Éjfél már régen elmúlt és az előkelő bár levegője ^gyre forróbb és egyre — romlottabb lett. Színes léggömbök srapnellszerö robbanással pukkantak és az legalább egy kis békebeli levegőt hozott, mert emlékeztetett egy kedves, letűnt világra, amikor még pezsgős üvegek pukkantak és durrogtak és a talp alá valót cigány húzta, nem divatos jazz. A táncos párok helyett maga a parkett táncolt a vendégek léptei alatt és ez természetes volt, hiszen táncról — ezen a kis, tükörsima, összezsúfolt négyszögön — szó sem lehetett. Ez már nem volt tánc, hanem valami lassú, kényelmes, esetleg kéjelmes — egyhelyerivaló nyújtózkodás; baj azonban mégsem lett belőle, a jazz vígan játszotta a rumbát; igazi, nagy álhangulat volt és a frakkos pincérek úgy száguldottak jobbra-balra a feketékkel és kapucinerekkel, mintha csupa Röderert és Moe Chandont szervíroztak volna... Az egyik páholy mélyén ketten ültek, egy férfi és egy gyerek. Belebámultak a lármás, szines, zűrzavaros forgatagba; a kicsi, bámész, tágadozó szemekkel, a nagy blazirtan, semmitmondóan. Ebben a környezetben, ahol minden este felléptek: idegenek voltak. Kínaiak. A zene végrevalahára elhallgatott és abbamaradt. A táncos párok levonultak és helyettük felvonultak a boros üvegek, sőt — csodák csodája! — megjelent az első fecske, illetve: az első üveg francia pezsgő is. A főúr diadalmenetben vitte egy honi pezsgőgyáros aszta63