Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

LÓSY BÉLA Kasznár úr megveszekedése. Régi história, még a verebélyi szék idejéből való. Ma is akad elegendő szék Verebélyen. Hisz' mindet még nem ekzekválták el a mostani nehézséges világban sem. Olyan verebélyi szék azonban többé nem lesz, amilyennek idejében történt a kasznár úr megemlékezésre méltó megveszekedése. Ez a szék bizony nem volt sem fából, sem vasból, még ezüstből vagy aranyból sem. Szövetje sem volt selyem vagy bársony, de meg skófiummal sem teremtettézte ki valami fehérszemély, hogy kényesebb ülés essék benne. Pedig voltak elegen, akik pöckesen helyezkedtek el benne, de még többen, akik azt vallották, hogy fene rossz érzés az, ha a verebélyi székben ülni muszáj. A verebélyi szék olyasvalami volt, mint a Háromszék, vagy a többi székelyszék, de ebben nem a nemzet által választott dulló mérte az igazságot, hanem az esztergomi primás. Ez azonban nem lett volna valami nagy baj. Talán még jobb is lett volna. Azonban a prímásnak sok egyéb országos és egyházi gondjai mellett ilyesmire nem igen akadt ideje, igy kénytelen volt sáfárjaira bizni a dolgot. Nem mondom, hogy igy az igazság kimérésében valami égbekiáltó hiba esett volna, de azért csak megtörtént, hogy a kimérők, székállólegénynek módjára egy-két fonttal tévedtek a mérlegen. Hogy mi is volt a verebélyi szék ? Hát amolyan vármegye féle. A primás esztergomi vármegyéjén kivül4 49