Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ Nyitra az új magyar lírában, i. A magyar ugaron színes fata morgánák játszottak, csendes, nyugodt volt a levegő, az irodalmi életet az Arany-Petőfi —Tompa féle talán kissé mesterséges triászba süriíett népies-nemzeti iskola epigonjai irányították. Csend volt a XIX. század második felén a magyar irodalomban, nem látszott sehonnan, nem látszott semmiből, hogy a „szent humusz" alatt valami serked, valami forr, valami kitörni készül. Csend volt a századvégi irodalmi életben: viharelőtti csend. Párisban már megjelentek a muzsikáló Verlaine sorok s körülbelül az időben, amikor a „Poemes Saturniens" elhagyta a nyomdát, Magyarországon a nógrádmegyei poéta, Lisznyai Kálmán verselt nagyokat „borról, dalról, szerelemről". Nc

smetországban Schoppenhauuer és Nietzsche, Franciaországban parnasszizmus és impresszionizmus, Angliában egy furcsa, terhes verselésû poéta Browning, a vizén túl megiría egy züllött, kóbor lantos E. A. Poe csodálatos muzsikájú versét, „A holló"-t : a magyar földön sziklaszilárdan álltak a népies nemzeti iskola bevehetetlennek látszó bástyái. Érdekes : a volt Nyitramegye, amely azelőtt bőven táplálta a magyar irodalmat, ezt a sokáig domináló s ritka magyar értékeket produkáló iskolát nem gyarapította. A népies nemzeti iskolában kimagaslóbb egyéniség nem származott Nyitrából. Pedig hányan jöttek Nyitrából azelőtt ! Gvadányi, a „Peleskei nótárius" szer25