Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

teszik változatossá őriként vállalt káiváriás életét. 1906ban a Johannesburgban összegyűlt hinduk ünnepélyes fogadalmat tesznek a „passzív ellenállásra". Ilyen előzmények után 1908 ban irta meg Gandhi a Hind svaráds, a hindu önkormányzat szabályait. Smuts tábornok, — aki egyébként azóta minden derék ügy felkaro'ója és istápolója, — a hindu mozgalom megindulásakor és kibontakozásakor, annak legacsarkodóbb ellensége volt. Egyszer kijelentette, hogy sohasem fog egy, — a hindukra nézve sértő, — rendelkezést töröltetni a törvénykönyvből. Öt év múlva a legboldogabb embernek vallotta magát, hogy töröltette eme rendelkezési. A hindu mozgalom Délafrikában 1914 ben ért véget, teljes diadallal, amennyiben a háromfontos adókat törölték és Natálban minden hindu szabad letelepedést nyert. Gandhi fiatalságának hűsz keserves évébe került ugyan, de győzött a „nemellenállás" elve. Hősünk 1914-ben tért vissza Indiába, ahol a vezérnek kijáró tisztelettel fogadják és „Mahálmá"-nak = „Nagyléleknek" hivják. Akkor és olt kezdődik meg Gandhi életének második nagy fázisa, az indiai szabadságharc. Az európai érdeklődés köreibe is ekkor kapcsolódik a Máhátmá, hogy azóta kifogyhatatlan rovattá szélesedjék a világsajtóban. A modern hírszolgálat nap-nap után közli viselt dolgait, beszámol véleményéről és különös viselkedéséről. Mozgalma széles e világon egyetlen fogalommá izmosodott: „gandhizmus". Ma legújabb fényképe, holnap egy ködös beszélgetése, holnapután háziorvosának megnyugtató bulletinje ajazza fel a világérdeklődés India felé feszülő húrját. Az egész világ rokonszenvét azonban mégis csak az a rettenthetetlen hősiesség szerezte meg Gandhi számára, amellyel ez a madárfejű hős az angol világbirodalom eleddig bevehetetlen páncéllornyai ellen is sikraszállt. S ha ez az árnyékká koplalódott ember, ez a valóban „nagyiélek', nem is viszi teljes diadalra szent ügyének zász13 193