Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

vek kapcsolása, a szavak sorrendje, valamint egyes szavak értelmének változó használatánál. Mindössze néhány jellemző példa felsorolására lehet szorítkozni, melyek ha nem is teljes, de áttekinthető képet adnak e nyelvjárás egyedülálló mondatszerkesztési módjairól. A zember fija asse tuggya mihő foggyon, mer hát aszszokják mondanyi, annyi píze van mind bikán a tollú. Attó függ hugyan fogja magát az idő mutatnyi. Minden ujjesztendőn ékódorog valamerre. Ha jigy fog fannyi vagy hat napig a Duna is beáll. Adóba kell eszt fizetnyi. Panaszkonnák a szóga dógába, mer nyugtalan vagyok abba. Eszemecske se vót a zöreg bukron. Kivánom az Uristentő legyen esőbb Isten nagyobb neve dicséretire. A szó értelmének sajátos megszorítása egyik érdekes tulajdonsága e nyelvjárásnak, mig a szavak jelentésének általánosítása, a hasonlati és kapcsolati átvitel, főleg az érzéki fogalmaknál nagyon gyakori, de egyéb mondatszerkezeti sajátosságok számtalan esetével is találkozunk. Példák: Má megen ehattad (elveszítetted) a bicsakodat. Há magok is a hegyre (szőllőbe) indúnak. Vigasztalását (nyugalmát) nem ílte (találta) a fődön. Ehun la a pógár (kisbiró) szóllíjja ide, mer két lúdam (libám) hibáz (hiányzik). Pipá a Obor (Felhős a Zoborhegy) esnyi fog. Hever a főd (parlagon van), A subie megeszi a bőrt (marja). Aggyá Isten egissígire a ziccakai nyugodalmat. Messzi-i van átrul ? (messze van-e onnan) Nem-i vótál (nem voltál-e) a palotán (bíróságon). Velágos estve (est) vót. Dicsírtessík a Jézus Krisztus. Bíkességé járj (békességgel). 188*