Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

kendő neue „keszkenő" és elmaradhatatlan kisegitő része a ruházatnak, melyhez illően párosul a főkötő, vagy mint palócosan mondják „fíkeíő". A kötött kabát neve „cvekker", a női nadrág „csukotka", a sujtás, illetve kigyózsinór „fogas", a pamut neve „hím", az ezüstös kalapdiszt „rezgésnek" mondják, a kiskabát „

mizli", a cérna „cevérna", a tű pedig „tő". A csizmaviselet a nőknél még ma is gyakori, de egyre nagyobb tért hódit az olcsó gyári cipő. A harisnya anyaga flór vagy olcsó műselyem. A palóc lskodalom. Bár a nyomott gazdasági helyzet erősen sújtja e falvak föídmives népét, a lakodalmi ünnepségekre aránylag nagy összegeket áldoz, tartva magát ahhoz az ősrégi tradícióhoz, hogy a lakodalom fényes külsőségek között úgy menjen végbe, hogy hosszú időn át képezze szóbeszéd tárgyát. A tehetősebb gazdák éppen azért mindent elkövetnek, hogy gyermekeik lakodalma fényesebb keretek között menjen végbe, mint a legutóbbi nagy „lakzi". Amíg általában nem a legjobban táplálkozik e vidék palócsága és a téli disznóölés „hozadékán" kivül évközben nem igen eszik húsételt, — különös alkalmakkor, mint amilyen a lakodalmi ünnepség is, bő és sok helyütt napokig tartó lakmározás! rendez. A nyiíravidéki magyar-palóc falvakban (Egerszeg, Menyhe, Zsére, Pográny stb.) de a távolabbi községekben is kis eltéréssel megmaradtak az ősrégi leánykérési és esküvői szokások. A kézfogó régi szokások megállapított szertartása szerint megy végbe és vajmi kevés az eltérés az egyes falvakban meghonosult szokások között. A szerelmesszivű, házasodni kívánó fiatalok a házasságot megelőző hosszas barátság révén tisztában vannak egymással és a legritkább esetben történik csak 171*