Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

tömeget. E falvakban a részben keményített, rövid ujjú ing fölé diszes, gombokkal, kivarrással és hímzéssel ellátott mellényke kerül, melyet még diszesebb kendövei kötnek át. Főleg VICSAPAPÂTIN, NYITRAEGERSZEGEN van ma is változatlanul divatban az élénk szinü, művészies kivarrásű öltözet, melyet külön diszitenek keresztbe húzódó, ugyancsak túlzottan diszes, főleg virágos motívumokkal teli, hosszú széles szalagokkal. A menyecskék főkötője kivarrott szélű, keményitett fehér vászon, lukacsos vagy cakkos mintázatú és himzett csokorszalag diszitésű. ŽSÉRE, NYITRAGERENCSÊR, CSITÁR menyecskéi érdekes és tipikus csipkeszerü keményitett főkötőí hordanak, melynek egy drólváz ad jellegzetes formát. A főkötők részben a fejet úgy takarják el, hogy csupán az arc marad látható. Ezek a főkötők impozáns méretű, cakkokba menő fejdíszek, melyek hátul nagy csokorban végződnek. A menyasszony műmirlusz szalagdiszes homlokkoszorút visel, befont hajába selyemszalag és nagy virágalakú selyemcsokor díszeleg. KISKÉR, NAGYKÊR, BERENCS menyecskéi egyszerű, főleg fekete ünneplő ruhát viselnek és ruházatuknak csupán néhány szalagos és virágos díszítés, színes nagykendő kölcsönöz helyi népviseleti jelleget, — ellentétben az egykori cifrás, élénk szinű szoknyadivattal, — mely ma már csak elvétve akad. KÂLAZ községben a sötétszinű szoknyái, virágos mellénykét és a mindenütt egyformán otthonos nagykendőt viselik. A Zobor környéki magyar-palóc népviselet himzése cakkos, vonalas, kockás vagy virágos. Az alsószoknya általánosan ismert neve „pendel\ az inget fedő mellénykét „pruszliknak" vagy „lipitykának" hívják, míg a kabálszabásű ruhadarabot „kaci", „kacabajka" vagy „magyarka" néven ismerik A nagy170*