Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

megszabadulna minden anyagi gondjaitól. Ez természetesen csak elméleti felfogás, melynek megvalósítása szinte egyenlő a lehetetlennel. A férfiak általában fényes, laposgombú, fekete, egyszerű szabású ünneplő ruhát viselnek. Divatos azonban még, főleg ünnepi alkalmakkor a régi tipikus palóc rámáscsizma, gyolcsból készült gatya, mely alul „mesterkélt", ujjnélküli kabálszerű mellény. Munkanapon közönséges, olcsó vásári tehénbőr-csizmát viselnek, melyet időnkint vastagon kennek be faggyúval, hogy ál ne ázzon és meg ne repedezzen. A ráncosszárú csizma szintén csak ünnepnapokon kerül elő. Nyáron pörge kalapot, télen pedig birka, vagy báránybőr sapkát viselnek, — a szegények pedig annak utánzatát. A nők ruházata érdekes, változó és mondhatni minden magyar-palóc falunak megvan a maga jellegzetes viselete. Leszögezhető azonban, hogy a sok idegen, — főleg városi — hatás erősen érezhető és félő, hogy a régi szép palóc női népviselet hova-tovább a multté lesz. A tipikus, egyszerű és közömbös szineket a szlovák hatás változtatta rikitókká, mig a diszilés nagyrészt gyári csipke és himzés lett. A ruhák anyaga általában nyáron vászon, festett vászon, karton és delén, mig a hűvösebb idők beálltával flanell, posztó« szövet és bársony. A menyecskék sokat adnak a ruházatra és takarosan járnak. CSALÁD, POGRANY BODOK környékén az ing látható részeit élénk szinű pamuttal varrják ki. Leányok és menyecskék az alsószoknyák egész tömegét viselik, sűrű berakásokkal. Ugyancsak rakott kötény borítja a szoknyákat, melynek különféle szalagos díszítése és alul csipkés berakása van. MENYHE, KOLON vidékén egyszerű, diszitetlen fekete rakott kötényt viselnek, mely eltakarja a szoknya169*