Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

a palóc falvakban. Ma már azonban nem régi fogalmak szerinti mulatozást, tivornyázást jelenti, — hanem a gyászoló, szûkkôrû rokonság összejövetelét, kis vendégeskedést — a temetési szertartás után. Mértékletes étkezés és italozás közben folyik a csendes visszaemlékezés az elhunytra. A késő esti órákba nyúló, borongós hangulatú halotti tor során felelevenítik az elhunyt múltját, életét, gyermekkorát, jólulajdonságait és cselekedeteit. A KUKORICAFOSZTÁS, akárcsak a fonó, nem egy házasságkötés siettető útjelzője. Egyik-másik nagygazdánál gyül össze a kukoricafosztó fiatalság és vig hangulatban folyik a munka — no és az enyelgés. A SZÜRET nagy kihatással bir a szőllőtermeléssel foglalkozó palóc gazdákra nézve. Ha a termés nem kielégítő, úgy a gazdák egész éven át gondokkal küzdve nélkülöznek, mig kiadós termés esetén anyagi gondjaik jelenlékenyen csökkennek. A szüret úgy is, mint munka, úgy is, mint szórakozási és mulatozási alkalom, jelentős esemény a palóc falvakban. Kétségtelen, hogy az egykor megyeszerte hires palóc szüreti mulatságok ma már sokkal szerényebb keretek közé szorultak, vonzóerejük és fontosságuk azonban változatlanul megmaradt. A szüreti munka és mulatság lefolyása nem sokban különbözik más vidékek szüreteitől és a szüreti népszokások kis eltéréssel olyanok, mint az általában ismert falusi szüretek. Az ARATÖÜNNEPEK nagy külsőségek között folynak le. Mivel a magyar-palóc falvak a volt vármegye legtermékenyebb részén vannak, — kiterjedt határokkal birnak, az aratás eredménye jelenti a gazda jólétét, vagy helyzetének súlyosbodását. Az aratóünnep a cséplés befejeztével veszi kezdetét festői felvonulással. A munka bevégeztével az aratógazda házába vonulnak az ünneplő ruhába öltözött munkások, asszonyok, leányok, férfiak vegyesen. 159*