Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

fcizonyos megilletődés és elismerés volt érezhető a közönség körében, mint Chopin játéka alatt. Mikor a lelkesedés a legmagasabb fokra hágott, akkor Liszt elővetle gyújtóját és lángot adott a zongora két gyertyájának. Az ámulat, csodálat kifejezése röppent el az ajkakról. — Mi az, maga játszott ? — Amint látják ! — Mi azt gondoltuk, hogy Chopin játszott ! — És mit szólsz te ehhez ? — fordult Liszt Chopin barátjához. — Én is azt mondom, amit a többiek ! én is azt hittem, hogy Chopin játszott. — No látod, — folytatta Liszt — egy Liszt mindig lehet Chopin, ha akar, de egy Chopin lehet-e Liszt ? A nagy magyar művész bosszúja sikerült. Azóta sok idő telt el. Mindkét művész, akiknek annyit köszönhet a művelt világ, a multté. Testük már rég szétporladt, de műveik örök időkig fognak élni és hirdetik az emberi teremtő erő nagyszerűségét. Emléküket háladatos szívvel az emlékezetébe zárja az emberiség és kegyeletes kézzel meggyújtja nagyságuk előtt a visszaemlékezés szövétnekét. Életük nemes versengés volt, mely csak az utókornak és művészetnek hozott felbecsülhetetlen értékeket ! 15