Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

javult és azóta is egyre javul. A kilencvenes években a férfi analfabéták a lakosság 39 százalékát tették ki, mig a nők 49 százaléka nem ismerte a betűvetést, ma azonban már alig akad analfabéta. A félsziget lakossága túlnyomórészben őstermelő, amennyiben az ipar fejlődése nem ért el magasabb nivót a falvakon. Az őstermelők számát jelentékenyen emeli a napszámos munkástömeg. Ezek nagyrésze ugyanis nem számitható az ipari munkások sorába. A nyiírakörnyéki nagy kiterjedésű magyar-palóc félszigetet leszámítva, a szlovákság összefüggő tömegben lakik. A kis magyar-palóc falvak, mint a magyarság kuliuríörekvéseinek végvárszerű bástyái jelentős szerephez jutottak a nemzeti öntudatnak, a nyelvnek és évezredes szokásoknak ápolása terén. A magyar-palóc falvak népe szorgalmas, megfontolt, önérzetes és makacs. A fiatalság, bár hevesvérű — mint a magyar legény általában — de megfontoltan számol tette következményeivel. E falvakban a ritka esetek közé tartozik például a táncmulatságoknak véres verekedésbe fulladása, de ha nőkérdésben vetélytársak kerülnek szembe egymással, úgy az elfojtott indulat könnyen robban ki, aminek magyarázata a magyar ősíermészelben rejlik, mely nem birja elviselni azt a gondolatot, hogy szive választottja másé legyen. Általában konzervatív gondolkozás jellemzi ezt a magyar-palócságot, bár az újításokat, ha hasznosaknak találja, előszeretettel fogadja. így a kerékpár, rádió, traktor és a többi praktikus technikai vivmány otthonossá vált már e falvakban is. Jellemző a palóc bizalmatlansága az idegennel szemben. Templom járó, vallásos nép e falvak lakossága, hisz azonban a régen meggyökerezett babonák egy részében. Ha sodrából kihozzák, úgy átkozódás formájában káromkodik. 156*