Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

léziai bevándorlók nagy száma és erős asszimiláló ereje következtében elszlávosodott, ami elsősorban a magyar földmives osztályban éreztette hatását. Míg a földesurak és hozzátartozóik magyarok maradtak, a községek adófizető lakói már nagyrészben szláv hang­zású nevek viselői voltak. Mindenesetre jellemző, hogy még az ujabb keletű forrásmunkák is rendkivül óvato­san kezelik a kérdést és megelégszenek annak leszö­gezésével, hogy nehéz igazságos Ítéletet mondani afe­lett, vájjon e községek magyar vagy szláv eredetűek. Prof. Petrov dr. tanulmánya például a magyar elneve­zésű községek múltját kutatva feltételes módban csak annyit mond, hogy „ha e községekben az utolsó két évszázadban szlávositás volt, úgy ezt csak a szláv asszimiláló erőnek lehet betudni, ami eredményként könyvelhető el." Az ujabb forrásmunkák pedig erre való utalással szerényen jegyzik meg, hogy „örömmel ha­joltunk meg Petrov véleménye elölt." Egy számottevő szlovák etnográfiai munka a magyar-palóc félszigettel kapcsolatban többek között ezt irja: „Éppen azon fal­vakban állunk magyarizálás előtt, melyek még ma is megőrizték eredeti szlovák nevüket. Ezek a legtermé­kenyebb vidéken, a Zobor alján vannak. Ezzel szemben azon községek, melyek neve magyar hangzású, — szlo­vákok már a XVIII. század eieje óía. E megállapítás után felveti a kérdést, hogy miképpen lehet ezt meg­magyarázni ? — de feleletet nem ad. Annál kevésbé lehet az évszázadok homályába visszanyúló kérdést egy megszabott keretű tanulmány­ban taglalni. A mull helyett a jelenről szóljunk. A magyar-palóc falvak a fejlődés és továbbépítés növekvő perspektívájában élték egyhangú életüket, ami­nek ezidőszerint a leromlott gazdasági helyzet és az ezzel kapcsolatos pénztelenség és ezernyi nehézség vet gátat, megakasztva a kivánatos fejlődést, az alkotó 152*

Next

/
Thumbnails
Contents