Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

Azlán látták vele esténkint sötét sétányok őszi lombbal teleszórt, keskeny hegyi útjain. Néhányan egy nagy siró jelenetnek voltak fültanúi a sötétben, látatlanul. De hogy miért, azt senki sem tudta. Minden vidéki városnak vannak gyülekező helyei, hol a fiatalság összejön minden nap ugyanazon időben. Ott pletykáznak, hencegnek, dicsérnek, leszólnak, mindenki természetének megfelelően. A városban a főtrafik volt ez a hely, előnyös fekvése folytán is nagy közkedveltségnek örvendett. Ugyanis a korzó kellős közepén volt, széles portállal, két márványlépcsővel, ahol az élnivágyó urak kalózok módjára minden délben elhelyezkedtek és amint ők mondták: „guszlálták a nőket.* Egy nap újra ott posztoltak élükön az ötvenéves, de még jó karban levő Ferjancsik Bandi, földbirtokossal kinek a város közvetlen közelében volt háromszáz hold elsőosztályú, tehermentes birtoka, amikor az aszszony előttük elhaladt. Ö volt a város legnagyobb n5csábásza és barátnőit minden három hónapban változtatta, amiről az egész város tudott. Ennek t. i. az volt a magyarázata, hogy ő maga hencegett el vele minden esetben. Ebből voltak aztán nagy házi skandalumai feleségével és két nagy leányával. „Ejha, de nagyszerű egy női" — kiált fel az ötvenéves Ferjancsik Bandi, „egy királytigris! nézzétek csak a járását! Ezzel még ma meg kell ismerkednem." „Tigris, tigris, de kopott tigris", nevettek a többiek, „ennek még a karmai is kopottak lehetnek, nem kell tőlük félned Bandi!" Meg is ismerkedett vele még aznap este. Ugyanis a vendéglőben berúgást szinlelt és odaküldte hozzá a jazzénekest és elénekeltette neki: „Kleine entzückende Frau". Férje, az orvos tényleg be volt szeszelve, mosolyogva bólogatott Bandi felé, mire ez felbátorodva letelepedett asztaluk mellé és reggel hétkor a derék 143*