Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

KENEDY ERZSÉBET Az orosz asszony. Oít élt a vidéki városban férjével, a nála sokkal öregebb orosz orvossal, a külső perifériákon, egy szegényes, szük lakásban kishivatalnok és iparoscsaládok között, visszavonultan. Gyakran láttam pici kosárral karján, mely tele volt olcsó piaci holmival, zöld paprikával, káposztával, sárgarépával, selejtes gyümölccsel. Ruházata a legsilányabb anyagokból készült, leritt róla a szegénység, minden kopott és elhordott volt rajta, de ragyogóan tiszta, agyonkefélt, agyontisztitott, olcsó holmi. És ruházatában mindig bizonyos összhangot tudott teremteni, a jó izlés megnyilvánulásának szerény kísérletei voltak e ruhák. Haja szőke, a harmincéves asszonyok kissé fakó szinét viselte és olcsó fodrásznőtől rosszul bodoritva, apró tincsekben hullott homlokába és fülére, mely idő előtt fonnyadt finommetszésü arcát még fonnyadtabbá, még öregebbé tette, ehhez pedig különböző élénkszinü sapkákat erőltetett sikkel viselt. A legérdekesebb a keze volt. Soha nem láttam ilyen jellegzetes, nyugtalan kezeket. Hosszú, csontos, keskeny ujjai teljesen hegyes körmökben végződtek és egy nagy ragadozó madár karmaira emlékeztettek. Ezek a kezek mindig mozogtak, mindig babráltak valamin. Egész különös mozdulattal kapott velük szőke hajába és utánozhatatlanul verte le mutatóujja körmével cigarettája hamuját, melyet közép és hüvelykujjával tartott. 141