Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

VERŐ GÉZA Zabos Gáspár házassága. A kis falusi állomáson alig egypár ember szállt le a vonatról. Bátyus asszonyok, szabadságos katonák s egy kéményseprő. Zabos Gáspár is itten szállt ki Fáradt, nehéz léptekkel követi a bátyus asszonyok csoportját, görnyedve viszi szürkefoltos hátizsákját. A kis állomás kertecskéjén kivül julva már egyedül maradt, a kéményseprő és az asszonyok már messzire vannak. Pipája már régen kialudt s hidegen lóg kusza, őszes szakállába. A vén jegenyék hűs árnyékában megáll és körülnéz* Emlékezetében egészen másként látta innen a faluját. A grófi perje dűlőn most két sor uj cseréptetős ház áll s a dombszántó is hosszú csikókba van osztva s rajta tarló kukorica s lucerna váltakozik. De mégis jó uton jár, hiszen ide látszik már a régi templom tornya s itt a kőfeszület a Megváltóval, csak fényes aranybelüi szürkültek meg kissé s a fakorlát is belekorhadt az időbe. Az útkereszteződésnél egy új, fényesre mázolt oszlopon egy tábla, rajta nagy betűkkel HORNÉ PLEŠOVCE, alatta FELSŐ PELSÖC. Tehát idehaza van mégis. Tizenhat keserves év után megint idehaza. Szive csak most kezd sebesebben verni, s lassan menekül két apró csillogó könnycsepp végig ráncos ábrázatán, de bozontos szakálla felissza, mintha nem engedné, hogy a fájdalom e két harmatcseppje az út szürke porába hulljon. Az uj cseréptetős házak mentén ballag tovább. 108