Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

S A F FA R KORNÉL JÓ ÉJSZAKÁT, A N Y ÁM t így messziről elgondolom-, de jó is volna elaludni És beleveszni a véghetetlen éjszakába És aludni, álmodni és semmit sem várni többet, Úgysem jöhet semmi már. így messziről elgondolom, hogy egyszer talán vége lesz„ Magától is elmúlik ez a cifra cirkusz, Megáll a zene, ez a hangzavar És senki sem fogja mondani : kár. Nagyon fáradt vagyok, anyám! Szeretnék elaludni, pihenni, amig jól esik, Álmodni egy álmot, melyből nincsen ébredés És mely után már nem jön semmi többé. Mint kis gyerek, a karodon, ringatnál És én nem tudnám, mi volt, mi lesz? Csak álmodnék. Te dúdolnál nekem És én elhallgatnám akár örökké. Vagy tán dúdolod most is altatódalod, Csak én nem tudom már hallani Én nem tudok álmodni — mélyen, nyugodtan, Mert fáradt vagyok, még nálad is jobban, Kit elfárasztott az élet kegyetlenül És minden küzdelem semmit se használt, Nem győztesen kerültél ki belőle, De megtörötten, megkopottan. Fáradt vagyok. Olyan nagyon, hogy elaludni sem tudok És egyvégtében jön az ébredés, S hiába minden. Nem tudok meggyógyulni Szelid anyák halkan zsongó dalán. 106