Nyitott könyv. Prágai magyar költők lírai antológiája (Prága. Új Munka, 1930)

Előszó

Szegény útravaló egy gazdag könyvhöz Irta : Dzurányi László Magyar költők Prágában, magyar költők, akikből már antológia is telik. Szinte el sem hinném, ha nem érezném azt, hogy ez a könyv becses és értékes dokumentuma a magyar vitalitásnak, a magyar teremtőerőnek, amely nem hamvadhat el még egy idegen szigeten sem, még a Robinzon-élet csüggesztő és terhes elhagyottságában, elveszettségében sem. Az igazi költő nem veszhet el sohasem. És talán a magárahagyottság, az idegen világ még jobban kiváltja belőle a legmélyebbről föltörő érzéseket és gondolatokat. Ha az elhivatott költő versmondása egy kicsit mindig vérhullatás, akkor nekünk ez a vérhullatás itt a legforróbb és a legdrágább. Négy költő versei. Négy költőé, akiket nem közös művészi irányvonal, de a kiszámithatatlanul szeszélyes sors vetett össze Prágában, ahol a metropolis irodalmi levegője a szláv mélabú és a teuton tárgyilagosság elemeiből, egy elsülyedt ghettovilág visszajáró szkepsziséből s legújabban az ideszakadt magyar sziget keserűségéből és élethitéből tevődik össze. Ez a könyv első dokumentuma egy új magyar irodalmi centrumnak. Távoli fárosz négy különböző színnel. De mind a négy, ha különböző is a mértékük : egész költőé. Együtt becses ez a könyv s nem hiába született meg. Abban a nagy szegénységben, mely itteni életünkben annyi vonalon és riasztó méretekben mutatkozik meg, gázdagságot egyedül az új magyar lira mutat s ez teszi versenyképessé az itteni magyar irodalmat az erdélyivel és az egész fiatalabb magyar irodalommal. Élni fog a szivekben, az idegek rezzenésében s nem kéri, de követeli helyét az új magyar lira egyetemes Pantheon j ában. Négy igaz és gazdag lélek világa ez a könyv. Életre a belső szükség hozta, útjára a küldetés küldte s az a néhány egyszerű szó, amellyel méltatlanul járúlok ez ajándék elé, a megbecsülés és a szeretet szava ; becsüljék és szeressék ezt a könyvet ! Prága, 1930. május.