Nyitott könyv. Prágai magyar költők lírai antológiája (Prága. Új Munka, 1930)

Darvas János - A sóvárgók testvérisége

Nyitott Könyv Vágyaik szegény özvegyei, Valamiről mindig lemondok, Rossz anyagcseréjü, elnyűtt álmosak, Vérszegény, éhes szerelem-koldusok, A lélek, a hit s a hon éhezői, Igazság, béke, jóság szomjazói : Az örökké sóvárgok. Ezer a sóvárgás éhe, szomja, kinja, S én most értem csak igazán életem, Most értem végre azt a bánatot, Mely véges-végig míndezídeig Névtelen árnyék gyanánt követett. Ez az árnyék az örök elégedetlenség, Ez az árnyék az örök elégtelenség, Ez az árnyék az örökös sóvárgás. Óh, most értem én csak teljesen A sóvárgás bánatosait, Tikkadt-testű, éhes-szívü, szomjas-lelkü Szükölködőit az életnek: Testvéreimet. Óh, mennyi, mennyi ilyen szegény él A sóvárgás végtelen völgyében, Mit földi világnak nevezünk. Testvéreim az élet-kivánásban, Testvéreim a szomorúságban, Ez az örök sóvárgó szomorúság: Ez a mi legközösebb ember-végzetünk, Ez a legegyetemesebb emberi fájdalom, Végzet-testvérek, nagy a mi családunk, Nagy és fájó a mi testvériségünk. Ezen a földön minden sóvárgónak, Egyetemes testvére vagyok. 18