Nyitott könyv. Prágai magyar költők lírai antológiája (Prága. Új Munka, 1930)

Vozári Dezső - A halott

Vozári Dezső A halott Ütheted, vághatod, szúrhatod. Nem sikít, nem sziszeg, nem beszél. Nem kíván hervatag kankalínt, kokaint, tokaji borocskát sem kiván. Örökre kioltva szomja már. Cimbalmok nem neki pengenek. Elvitte a halál, Alkóvos rejtekén hömpölyög rokonok mély, mély, mély basszusa. Ajaj, már őneki pipacs és nefelejts fekete. Mindszentre hupikék gyertyát gyújt sirhalmán özvegye. Mindszentre lelkével arkangyal társalog. Bollér jő, kései fényesek, sertésnek alkonyúl, vendégek nyála már folydogál. Tepsikben májas és szépszinű tepertő sistereg. Fuvolái kántorok egyhangú kardala : „Elvitte örökre a halál, a halál, pipáját nem szívja sohamár. Adj, Isten, Mártonnak nyugalmat, ihenést, lelkét a menyekbe eresszed !" Ő csak vár dermedett inakkal, két szemén ócska két rézgaras feketéi. Szúrhatod, nem síkít. Hatvanhat évet élt s meg kellett halnia csütörtök délután. 111