Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

Előszó (Gyurcsík Iván)

ELŐSZÓ 7 A Népfogyatkozás a csehszlovákiai, azon belül főleg a szlovákiai magyarság létszámának változásán keresztül, közvetett módon, a kérdések egész sorát veti fel: a nemzetek önrendelkezési jogának, az államok, nemzetek viszonyrendszerének, a nemzetállamok elvének, a kisebbségek jogegyenlőségének kérdését, a nagyhatalmak által alkotott határok és az így kialakult kisebbségek kollektív jogai biztosításának kérdését Az 1989-ben lezajlott közép-európai politikai változások, a nemzeti kisebbségek kérdésének az emberi és kisebbségi jogok betartásán alapuló megoldása különösen égető feladatként merül fel nemzeti feszültségektől terhes régiónkban. A kisebbségi kérdés megoldása azonban nemcsak e régió, de Európa, sőt az egész világ közös ügye. Csehszlovákia alapítói a győztesek jogán az állam megalakításakor a „csehszlovák" nemzet önrendelkezési jogának érvényesítése mellett a határok megvonásakor a stratégiai, gazdasági, politikai elvet is alkalmazták. Az így létrejött állam lakosainak több mint egyharmada nem tartozott a „csehszlovák" nemzethez. A keleti Svájc kialakítását ígérő alapítók, a jelentős nemzetközi kisebbségvédelmi kötelezettségvállalások ellenére, a fokozatosan megvalósítandó szláv nemzetállam koncepcióját helyezték előtérbe. A népszámlálások során alkalmazott kritériumok és a nemzeti kisebbség számarányához kötött jogok megadása, s az ezzel kapcsolatos manipulációk jelzik az államhatalom szándékait. Az elmúlt több mint hetven évben az etnikai összetételben beállt jelentős változások, a hárommilliót meghaladó német elem szinte teljes eltűnése, a rutén és lengyel többségű falvak számának zsugorodása, a zsidók teljes eltűnése jelzi a csehszlovákiai etnikai változásokat Amint azt ez a könyv gazdag bizonyító anyag alapján feltárja, számos oka volt annak, hogy a csehszlovákiai magyarság száma és össznépességen belüli aránya az elmúlt hetven évben erőteljes fogyást mutat 300—400 ezer magyar hiányzik, ha Csehszlovákia népesedési mutatói alapján a magyar kisebbség esetében is feltételezzük az átlagos demográfiai fejlődést. Hová tűnt tehát az elmúlt hetven évben 300—400 ezer magyar Csehszlovákiában? Milyen okok, milyen belső és külső tényezők, döntések játszottak közre az ő elszlovákosodásukban, kisebbrészt elcsehesedésükben? Az immár harminc éve tudatosan észak—déli irányban összevegyített járásokban vagy az új közigazgatási egységekben húzódó nyelvhatár meddig tud még ellenállni a korszakonként ismétlődő szlovákosító törekvéseknek? Képesek-e a magyar szülők gyermekeik magyarságát megtartani olyan helyzetben, amikor a magyar anyanyelvű ifjúság mind nagyobb része kénytelen szlovák iskolákban tanulni? És vajon mennyi megnyomoríttatást, korlátozást bír el még édes