Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

A második csehszlovák népszámlálás (1930.december) - Az előkészületek

68 A MÁSODIK CSEHSZLOVÁK NÉPSZÁMLÁLÁS Az Állami Statisztikai Tanács Népszámlálási Bizottságának illetékes szűkebb albizottsága 1929. október 30-án tartotta első ülését. Saját soraiból kinevezett egy négytagú operatív munkacsoportot, amelynek konkrét feladatává tette a nemzetiség felvétele módjának meghatározását. Ennek tagjai haladéktalanul munkához is láttak, és már az albizottság 1929. november 14-i ülésén a következő alapelvek szerint javasolták a megszámláltak nemzetiségi hovatartozásának felvételét: „Minden jelenlevő lakos nemzetiségét (mind a csehszlovák, mind az idegen állampolgárságúikét) az anyanyelv alapján kell bejegyezni. Csakis egy nemzetiség (anyanyelv) beírása megengedett. Anyanyelv alatt az a nyelv értendő, amelyen a megszámlált személy gyermekkora óta beszél. A zsidó nemzetiség (anyanyelv) tehát abban az esetben írható be, ha a megszámlált személynek a héber nyelv vagy az úgynevezett jiddis zsargon az anyanyelve. A beszélni még nem tudó gyermekek, illetve valamilyen testi vagy lelki fogyatékosság miatt beszélni képtelen személyek nemzetiségét (anyanyelvét) azok szüleinek nemzetisége (anyanyelve) szerint határozzák meg, vitás esetekben az anya nemzetisége szerint. A nemzetiséget (anyanyelvet) a megszámlált személy szabad és az igazságnak megfelelő bevallása alapján kell bejegyezni; a 14 éves korúnál fiatalabb gyermekeknél és a beszámíthatatlan személyeknél a szülők, illetve azok törvényes helyettesítőinek adata a döntő. Senkinek nincs joga ezzel kapcsolatban — a számlálóbiztosnak sem — bármilyen presszió alkalmazására." 3 A javaslattervezet kidolgozói tehát arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a nemzetiség felvétele a megszámláltak anyanyelvi elkülönülése alapján lesz a leghitelesebb. A zsidó nemzetiség kategóriájának meghatározása külön problémát jelentett. A négytagú operatív munkacsoport azon a véleményen volt ezzel kapcsolatban, hogy csak abban az esetben megengedett a zsidó nemzetiség bevallásának elfogadása, amennyiben az nyelvismerettel — héber vagy jiddis anyanyelv — is alátámasztható. Ez az álláspont határozottan eltért az 1921-ben alkalmazott elvtől, akkor ugyanis a zsidó nemzetiség elfogadását nem kötötték semmilyen nyelvi feltételhez. A Népszámlálási Bizottság albizottsága 1929. november 14-i ülésén megvitatta a négytagú operatív munkacsoport által megfogalmazott szöveget, és azon végül is bizonyos módosításokat eszközölt. Néhány stilisztikai jellegű módosítás mellett az új szöveg két érdemi változást is tartalmazott. Az egyik figyelemre méltó szövegmódosítás az volt, hogy az új változatban elhagyták az anyanyelv fogalmának meghatározását. A másik figyelmet érdemlő vál-