Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
Átrajzolt térképen-kisebbségként - Egy békemű haszonélvezői
EGY BÉKEMŰ HASZONÉLVEZŐI 33 államjog méltányolásához Csehország, Morvaország és Szilézia vonatkozásában, függetlenül az e területeken élő több millió német és több százezer lengyel lakosság aspirációitól. Magyarországgal kapcsolatban azonban már hallani sem akart a történelmi államjog figyelembevételéről, sőt kategorikusan kijelentette, hogy a csehszlovák békedelegáció „Szlovákiát" a köztársaság részének tekinti, s erről senkivel nem hajlandó vitába bocsátkozni. Beneš a legképtelenebb „történelmi" és „néprajzi" érvekkel támasztotta alá a Magyarország rovására követelt területi rendezést Szerinte Észak-Magyarország területe, azaz Szlovákia „tulajdonképpen egyszer régen része volt a nagy Cseh-Szlovák államnak". S íme, ezt az áldott állapotot tették tönkre a magyarok ezer évvel ezelőtt: „A X. század elején azonban a magyarok meghódították ezeket a területeket, amelyeket azonban a hódítók századokon keresztül hiába igyekeztek 'magyarizálni'...". Beneš még arra is képes volt szóban forgó beszédében, hogy a X. századi „Szlovákia" határait is körvonalazza, természetesen, az aktuális csehszlovák területi igényeknek megfelelően: „Szlovákia északi határait a Kárpátok adták, déli határa a Duna volt; a Duna déli hajlásától a Tisza folyóig részben természetes, részben mesterséges határ határolta". 2 2 Miután ilyen meggyőzően megrajzolta a X. századbeli „Szlovákia" határait, Beneš kijelentette: „A Dunának mint országhatárnak a kérdése nem tehető vita tárgyává... Szlovákia mindig dunai ország volt." Sőt: „A magyar betörések idején a szlovákok egész Pannoniát elfoglalva tartották." Ennek az idilli állapotnak — BeneS szerint — a magyarok vetettek véget:: „A magyarok azonban a szlovák népességet felnyomták a környező hegyekbe..." Beneš az általa igényelt magyarországi területeken mindössze 650 000 magyar lakos elismerésére volt hajlandó, de ehhez mindjárt azt is hozzáfűzte, hogy még ezután is kb. 450 000 „csehszlovák" marad a maradék Magyarország határain belül. A kárpátaljai ruténekkel kapcsolatban pedig azt állította, hogy nyelvük csupán a szlovák nyelv dialektusa. Szerinte a rutének is ki akarnak válni Magyarország keretéből, tehát legjobb lesz mindjárt ezeket a területeket is Csehszlovákiához csatolni autonóm tartomány formájában. Beneš szerint ez a megoldás biztosítaná a közös csehszlovák—román határt, amely a csehszlovák—délszláv korridorral együtt valamennyi utódállam közös érdeke. 2 3 Beneš meghallgatása után a Tízek Tanácsa külön ún. Csehszlovák Albizottságot nevezett ki a csehszlovák ügyek tanulmányozására és a csehszlovák területi igények jogosságának megítélésére. Beneš ez elé a testület elé terjesztette be haladéktalanul a Csehszlovákia igényeit tartalmazó memorandu-
