Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
Bevezetés helyett
20 BEVEZETÉS HELYETT Természetesen az ilyen átmeneti, „kettős" nyelvi-nemzetiségi viszonyok közepette élő népesség anyanyelvi „besorolása" sem a megszámláltak, sem a számlálóközegek számára nem volt problémamentes. Bár a nyelvhatár ilyen jellegű helységeinek „kétnyelvű" lakosai közül egyre többen a magyart vallották anyanyelvüknek, az esetek túlnyomó többségében szó sem volt valóságos etnikai átszíneződésről. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az 1880tól 1910-ig terjedő három évtized leforgása alatt a magyar—szlovák, illetve magyar—rutén nyelvhatáron tényleges, mintegy „visszafordíthatatlan" változások nem is következtek be a magyar etnikum javára.
/
